Az egyházmegye négy pontján is búcsút tartanak Szent László király ünnepén

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Krasznabéltek, Lázári, Nagysomkút és Gencs templomait ajánlották Szent László védelmébe.

Krasznabélteken az ünnep napján, csütörtökön délelőtt tizenegy órától lesz a búcsúmise Szász János petrozsényi plébános prédikációjával. Az idei búcsún megemlékeznek arról, hogy épp 100 éve, 1919. június 27-én szentelték újra. A Károlyi Alajos gróf adományából újraépülő templomot 1913-ban neogót stílusban megnagyobbították. Az 1914-re elkészült templom szentelésével megvárták a háború végét, hogy a fronton levők is hazatérjenek és részt vehessenek az ünnepségen. A templomot búcsúünnepén Boromisza Tibor püspök szentelte fel, a szentbeszédet Dr. Scheffler János teológiai tanár, az egyházmegye első boldogja mondta.

Lázáriban szintén csütörtökön 11 órától tartják a búcsúmisét, Luczás Antal Lóránt, a Szent Család egyházközösség plébánosa szentbeszédével. Gencsen csütörtökön, délután 5 órától kezdődik a búcsúmise, melyen Vojtku László, a szatmárnémeti Szentlélek egyházközösség plébánosa prédikál.

Szent László Király 1046 körül született Lengyelországban. Atyja I. Béla magyar király volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. Életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi. Az ő feladata lett az ország "megállapítása'', vagyis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása. Ahogy a krónikás feljegyezte, László "minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt". Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött.

Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott "boldog teste" (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra. Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is.

Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.